Sokaknak egyik bakancslistás célpontja Kyoto (Kiotó). A cseresznyevirágzás mellett a hagyományos japán építészet és kultúra az ami legjobban csalogatja az embert.
Első körben fel kell osszuk Kyoto-t 5 részre. Kelet, Nyugat, Észak, Dél és Közép. Fontos, hogy ha más városokba is megyünk, ne őrült módjára látogassuk a szentélyeket, mert típusonként csak nagyon kevés az eltérés köztük. A legfelkapottabb az Inari szentélyek. Az Inari szentélyeket mindenkinek könnyű felismernie: vörös tori kapui már messziről látszódnak. Inari az egyik legfontosabb istenség Japánban, manapság a mezőgazdaság, rizs és kereskedők védelmezőjeként tisztelik. Bár több változata is van a shinto vallásnak, így Inari alakját nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, de a rókákhoz fűződő szoros kapcsolata miatt többen hiszik, hogy ő maga is tud róka alakot ölteni, ám ezt a vallás fő vonala elutasítja. A sok róka szobrocska az istenek hírnökeinek tartott szellemek, melyek minden Inari szentély kötelező résztvevői. A vörös tori kapuk jelzik a szentélyeket, van ahol csak 1, van ahol akár 10.000 db is lehet.
A leghíresebb a Fushimi Inari Taisha
Több mint 10.000 tori kapun sétálhatunk át míg felérünk a szentély főbejáratához. Míg a legtöbb külföldi turista a hegyen található toii kapuk miatt jön, maga a főépület is lenyűgöző. A szentély főbejáratánál áll a Romon kapu, melyet még maga Toyotomi Hideyoshi adományozott a szentélynek, 1589-ben. E mögött található a szentély főcsarnoka, ahol mindenkit buzdítanak egy kis imára, csekély felajánlásért cserébe. (erről majd egy későbbi bejegyzésben). A főépület mögött kezdődnek a túraútvonalak, köztük az 1000 torii útja (Senbon torii). Az út mentén elhelyezkedő torii kapuk mind magán vagy céges felajánlások, a kisebbek 400.000 yentől, míg a nagyobbak 1 millió yen fölött kezdődnek. Mindegyik kapuba az adományozó neve bele van vésve, akik jobban tudnak japánul, megpróbálkozhatnak pár név kiolvasásával is. A túraút oda-vissza nagyjából 2-3 órát vesz igénybe, de sok visszafordulási lehetőség van. Az út mentén kisebb szentélyek és torii kapuk is találhatóak, kis étkezdékkel egyetemben, ahol tematikus ételeket kóstolhatunk, mint az inari zushi, kitsune udon vagy éppen az aburaage, ami a rókaszellemek kedvenc eledele. A szentély ingyenesen látogatható, de a felajánlásra szánjunk 200 + 5 yent apróban.
Ha maradunk a déli régióban, ajánlom még a Daigoji templomot a 4 emeletes pagodájával és gyönyörű kertjével. Ez is Toyotomi Hideyoshi-hoz köthető, ugyanis nagy bővítésen esett át, hogy itt tarthassa a hanami-jait, azaz a cseresznyefák virágzását. Erről bővebben, angolul itt olvashattok: https://www.japan-guide.com/e/e3916.html Továbbá, ebben a régióban található a Toji templom is (Keleti templom), mely az egyik legrégebbi templom japánban, továbbá az első buddhista templomunk is a sorban. 5 emeletes pagodája egyike azon keveseknek, melyek túlélték a földrengéseket, és megmaradtak a mai nemzedéknek. Kihagyhatatlan továbbá a Fushimi sake körzet, illetve a sétahajókázás rajta, nagyjából 4000 yenért. Kifejezetten szép cseresznyevirágzáskor.
Délről áttérve a középső körzetre, az első látnivalónk a Nijo kastély. A kastély régi módi, ne várjunk hatalmas luxust és porcelánt, 1603-ban, Tokugawa Ieyasu építtette, hogy a Kyoto-i rezidenciója legyen, míg a fia, Iemitsu bővíttette ki 23 évval később. Talán a legjobb példálya a feudális japán építészetnek. A Tokugawa sógunátus bukása után a kastély császári rezidencia, majd
később mikor az államra szállt, turistalátványosság lett. Az alapbelépővel nem tudunk mindent megnézni, ám ha nincs restauráció alatt (2023-24 telén restauráció alatt állt), és előre foglalunk, bemehetünk a fő és melléképületekbe is. Nagyon kevés ilyen hely van japánban, így ha időnk és pénztárcánk engedi, és akár csak egy kicsit is vonz minket a japán történelem, mindenképpen érdemes megnézni. Mindenképp ajánlom mellé a Nijo Jinya-t, mely rejtett járatokkal, csapóajtókkal és egyéb titkokkal vár minket, ám csak japánul tartanak vezetett túrát, így mindenképp olyannal menjünk, aki beszél japánul, ha mi nem.
A következő látnivalónk ebből a régióból Kyoto Raiwal Museum. Ez nem való mindenkinek, így többeteket nem fog érdekelni, de interaktív, és kimerítő kör lehet mindenkinek, aki szereti a járműveket.
A keleti régióból több látnivalónk is van: a Kiyomizu-dera, a Ginkaku-ji, a Nanzen-ji, a Gion körzet, a Kodai-ji, a Heian templom és a Yasaka-jinja.
Előszö is, fontos tudni, hogy Gion egyes részeire külföldieknek tilos a belépés 2024től kezdve, de ez a gésák és maikok, a régi japán eszmék középpontja. Itt kifejezettképp fontos, hogy kérjünk engedélyt, ha le szeretnénk valakit fotózni. Gion körzetben található a Yasaka-jinja, ami kiinduló pontja a nyári Gion-matsurinak, mely talán a legismertebb, legfelkapottabb fesztivál egész japánban.
A Kiyomizu-dera a "tiszta víz temploma", én minimum fél napot szánnék rá. Márcsak felsétálni a hegyre is nagyon megpróbáló tud lenni nagy tömegben, vagy hőségben, de szerencsére rengeteg az üzlet, köztük édesség, fagylalt és frissítők, valamint a suvenirekből is rengeteg van. Azonban vigyázzunk, hogy sok üzlet csak készpénzt fogad el. A templom főbb részeit egy kisebb összegért látogathatjuk. Ha nem kilóméteres a sor, beállhatunk inni a 3 ágú forráshoz, hogy igyunk egyből vagy kettőből, de a japánok szerint balszerencse mindháromból, így vigyázzunk vele.
A ginkaku-ji az ezüst pavilon, mely egy egyszerűbb kis építmény, az igazi japán értékeket mutatja meg. a párja, az arany pavilon a város másik felén található, érdemes azonban előbb ezt megnézni.
A Nanzen-ji templom egy Zen-Buddhista-templom, gyönyörű kőkerttel, régi vízvezetékekkel, hatalmas területtel. Ha egy kis lelki békére vágyunk, érdemes elidőzni itt, hiszen több ponton meg tudunk állni, gyönyörködni a látványban.
A Kodai-ji 2026 március közepéig renoválás alatt van! A templomot 1606-ban alapította Nene (TH felesége), Toyotomi Hideyoshi emlékére, mindketten itt vannak eltemetve. A templom több, különböző stílusú kerttel rendelkezik, ahogyan egy bambusz ligettel is.
A Heian templom nem nyújt túl sok újat, ha már a korábbiakat mind megnéztük, ám már csak a méretei miatt is érdemes lehet megnézni. A legjobb Október 22-én látogatni, a jidai-matsuri idején, amikor több korszakból vett öltözékben vonulnak át a japánok a császári palotától a templomhoz.
Az észeki régió első látnivalója a Kinkaku-ji, azaz az arany pavilon, mely a modern elemeket ötvözi a régi japán építészettel. Mindenképpen érdemes megnézni, de ha nincs sok időnk, akkor inkább ezt nézzük meg az ezüst pavilon helyett.
Kibune egy kis helyoldal, szentéllyel, vízeséssel, étkezdékkel. Egy fél napos lassú túrának kifejezetten megnyugtató és kényelmes lehet. A Kifune templom hiedelme szerint egy isten Osakából Kyotoba utazott hajón, és a szentély ott épült, ahol az útja véget ért.
A Takao hegy ősszel, a japán juhar vöröslése idején a legszebb. Olyanoknak ajánlom, akik tudnak sokat lépcsőzni, és nem csak hegyet mászni. A három templom közül bármelyiket látogathatjuk, ugyanolyan szépek.
A Hiei hegyen található az egyik legnagyobb monostor, illetve a hozzá kapcsolódó Enryaku-ji templom, mely 2026ig felújítás alatt áll ugyan, de így is látogatható. 3 fő körzete kicsit ugyan messze fekszik enymástól, de egy egész napos túrának, vagy egy fél napos programnak is tökéletes lehet, ha szeretnénk kicsit elményedni a japán buddhizmusban. Egyébként ezt a monostort alapították elsőként, a kínából behozott buddhizmusnak, ám Oda Nobunaga majdnem teljesen lerombolta, amikor egyesíteni próbálta az országot, így már csak a rekonstruált épületek láthatóak.
A Kamo templomok (Shimogamo templom és Kamigamo templom) részei az UNESCO világörökségnek. Többek között nagy jelentősséggel bír, levén, hogy 794-ben, amikor Kyoto lett a főváros, akkor alapították és építették őket. A korábbiaktól kissé eltérő stílus elemeket és méreteket figyelhetünk meg, egy kis eldugott történelem-szelet, melyet kevesebben látogatnak.
Áttérve az utolsó egységre, nyugatra, első megállónk nem lehet más, mint Arashiyama és Sagano. Bár ajánlott vonattal érkezni, ha nem félünk a dugótól, akár busszal is mehetünk, nagyjából 1 órát Kyoto központjából. Már a Heian kortól kezdve nagy népszerűségnek örvend, hiszen kevés beavatkozás történt, így a természetet a közelből élvezhetjük. Legyen szó akár a bambusz erdőről, akár egyéb látnivalóról.
Amikor én kimentem ide, csak pár órát szántam rá, sétálgattam a bambusz ligetben, és megnéztem a benne elhelyezkedő kisebb szentélyt, de nagyon megbántam. A környék gyönyörű, tele van mindenfélével, amit egy turista élvezhet japánban, még azt is meg merem kockáztatni, hogy érdekesebb, mint Tokyo. (bizonyos szemszögből). Ha külön Arashiyamáról kéne írjak, az egy egész posztot megérne, így most csak itt hagyom ezt az angol linket, hogy akinek van affinitása, olvasgathasson kicsit róla. https://www.japan-guide.com/e/e3912.html Amit még mindenképpen megemlítenék, az a kimono erdő, érdemes lehet meglátogatni, igazán festői. Továbbá ha időnk engedi, a Sagano vasútra is érdemes jegyet váltani, már csak a táj miatt is.
Ez csak egy kis ízelítő Kyoto szépségéből és potenciáljáról. Évszaktól függően rengeteg programmal, fesztivállal és érdekességgel várja látogatóit. Ugyanakkor mivel Kytoto egy hagyományosabb környék, ne felejtsük el az alapvető illemet, melyet a Japánok természetesnek vesznek, és el is várnak. Íme néhány kifejezés, mely segíthet minket:
Sumimasen, shashin totte mo ii desuka? (Szümimászen, sásin tottemo ídeszká?) - Elnézést, de csinálhatok egy képet Önről?
Sumimasen, shashin wo totte itadakemasenka? (Szümimászen, sásin o totte itádákemászenká?) - Elnézést, de csinálna rólam egy képet?
IIdesuyo (Ídeszüjo) - Rendben van/nyugodtan/persze
Gomennasai, sore wa chotto (Gomennászáj, szorevá csotto) - Elnézést, de kérem ne / Bocsánat, de nem.