Japánnak 8 nagy tájegysége van, ezek Északról Dél felé: Hokkaido, Tohoku, Kanto, Chubu, Kinki/Kansai, Chugoku, Shikoku és Kyushu. Másoddiként a Tohoku régióval foglalkozunk, melybe Aomori, Akita, Iwate, Yamagata, Miyagi és Fukushima tartoznak. Tohoku a hegyeiről, vidéki szépségéről, onsenjeiről, jó minőségü rizséről és zord teleiről híres. 2011 Március 11-én hatalmas földrengés rázta meg a területet, mely következtében tsunami alakult ki és a kettő egymás után pusztította el a terület több részét.
Északról, Aomoritól indulunk, ahol Towada, Shimokita Hanto, Hirosaki, Shirakami Sanchi és Aomori városok a jelentősek. Towadában a Towada-tó az egyik legérdekesebb látnivaló. A belőle kifolyó Oirase patakkal együtt népszerű őszi desztináció, a színei miatt. A legjobb lehetőség, hogy megnézzük az öblöket, egy túrahajókázás, mely 2 útvonalon elérhető, bár télen nem indulnak. 1650 yen az ára, első osztályú székért 550 yent kell pluszba fizessünk, és nagyjából 50-60 perccel kell számolni. Egyéb lehetőség bérelt autóval körbeautózni a tavat, és a kilátóknál megállni, mert a buszok csak egy részét fedik le.
Shimokita Hanto a legészakibb része a prefektúrának, mely legnagyobb látványossága az Osorezan, magyarul a félelem hegye.
A forró vize és szulfurban gazdag talaja miatt a buddhista pokolra hasonlít. Ám a Hieizannal és a Koyasannal japán három legszentebb helye közé tartozik. Sokat mesélhetnék a helyről, hogy hogyan köti össze az élőket és a holtakat, a legendákról és a japán buddhizmusról, de akit érdekel bővebben, az úgyis utána néz. Nekem mindenesetre a Tohoku régió körbeutazásánál ez a legészakibb célom, és nagy elvárásaim vannak felé. A Yagen völgy még északabbra található, túraútvonalairól és onsenjeiről vált ismertté, ezek a Kappa no Yu onsenek. Honshu legészakibb pontja Omasaki, ahonnan tiszta időben látszik Hakodate (Hokkaido). Az itt fogott tonhal Japán egyik legjobb minőségű és legdrágábbika.
Hirosaki leglátványosabb eleme egyértelműen a Hirosaki kastély, de mellette található a ninja körzet, ahol régi ninja házakba is benézhetünk, illetve rejtett szobákat, padlókat, falakat is megfigylehetünk. Bár a kastély várfalait 2028ig renoválták, a kastély belseje továbbra is látogatható. A kastély mellett található Hirosaki park Japán egyik legszebb cseresznyevirágzás néző helye. 
A Neputa falu a Naputa fesztivált és az ott használt eszközöket mutatja be, a fesztivált egyébként Augusztus legelején tartják, sokszínű esemény, ha ebben az időben megyünk, mindenképpen érdemes rászánjuk az időt.
Aomoriba érve az egyik kedvenc helyem a Furukawa halpiac lett. Frissen fogott halak, kagylók, ikrák, rákok vannak, ami viszont megszerettette velem a helyet, hogy lehetett kis jegyeket venni, 1db 170, 12db 1000 yen, melyekért saját don-t (egytálétel, alul rizs, felül hús/hal van) állíthatunk össze. A tálat nem vihetjük ki a piacról, de 1 tálka rizs 1 jegy, sétálgatsz, és az árusoktól jegyekért tudsz kérni toppingokat, ingyenes wasabi, szójaszósz, tea és víz van az asztaloknál, és még miso levest is kaphatunk extra jegyért cserébe.
Aki kicsit is jártas a japán történelemben, az tudja, hogy a Jomon korszak időszámításunk előtt 13.000-300-ig tartott. Ebből a korból származó épületek, maradványok láthatóak, egy kisebb múzeum pedig az akkori életet, eszközöket mutatja be. Attól függően, hogy mennyi időnk van, 30-60-90 és 180 perces útvonal is van. Vezetett túrák is vannak, mind a 4 opcióhoz, melyek nem kerülnek extra költségbe, mivel önkéntesek vezetnek minket körbe. Talán a 90 perces az amit legjobban tudok ajánlani, mivel ez az ahol annyi helyet nézünk meg, hogy egy komolyabb belátásunk lesz a végére a korszakba.
Az utolsó megállónk a prefektúrában pedig a Showa Daibutsu, azaz showa korszakbeli nagy Buddha szobor. Egy kis, csendes kerttel és templommal (Seiryuji) van körülvéve, kicsit más környezetben mint testvérei. A templomban előzetes foglalás mellett megkóstolhatjuk a vegetáriánus buddhista ebédet a shojin-ryori-t.
Továbbmenve Akita prefektúrába, az első régiónk Hachimantai, onsenjeiről híres, ám itt található a Tazawa tó is, melynek partján található a Goza no Ishi templom, ahonnan a feudális korszakban az uralkodó gyakran csodálta a vizet és a kilátást.
Egy kisebb torii kapu található egyből a víz előtt, így ha például Miyajimára nem jutunk el, itt is gyönyörű képeket lehet csinálni. Magán a tavon nyáron lehet bérelni mindenféle vízi eszközt és hódolni a vízi sportoknak. Augusztus 3-6 között van Akitában a tanabatával összfüggésbe hozható Kanto fesztivál. A fesztivál csúcspontja a homlokon egyensúlyozott kanto (bambusz rúd), melyre papírlámpások vannak erősítve. Éjjel kifejezetten lenyűgöző, amikor ezeket a lámpásokat meg is gyújtják.
Iwate prefektúrába értünk. A Sanriku part hatalmas sziklákkal, öblökkel és mintegy 300 km partszakasszal rendelkezik, ami túlnyúlik a prefektúra határain. Természetes szépsége miatt régóta kedvelt kirándulóhely. A 2011-es tsunami ennek is elpusztította nagy részét, de szinte már mindent visszaállítottak. Rengeteg látnivalója van, amiből csak párat emelnék ki. Kedjük a Kamaishi Daikannon-nal. Hatalmas álló szobra igencsak szembetűnő, 48,5 méter magas és egy halat tart a kezében, a kikötő felé fordulva, vigyázva és jó fogást kívánva a kihajózóknak. Egy kisebb összegért fel is mehetünk benne, egy kilűtóhoz érkezve, ahonnan mi is megcsodálhatjuk a kikötőt és a várost alattunk.
A Goishi partvonal az egyik legfurább sziklaképződményekkel remek panorámát nyújt minden természetkedvelőnek. Egy világító tornyot is meglátogathatunk, mely 4 km-re található a parkolótól, az odafelé úton pedig több kilátó is van, amik szép rálátást nyújtanak az öbölre. Hajótúra szintén elérhető, 40 percet vesz igénybe, és 2500 yent kell fizessünk, nem messze a múzeumtól, mely a világító torony mellett van, indul.
Következő megállónk szintén egy part, a Jodogahama strand. A strand neve a buddhizmusban felmerülő paradicsomra emlékeztet, innen is ered a neve. Fehér homokja és sziklái, csendes és tiszta vize lélegzetelállítóan szép. Szerintem ez egy olyan hely, ahova egyszer el kell jutni. Ha csak képeken látjuk, már az is megkérdőjeleződik bennünk, hogy nem csak egy kitalált helyről van e szó.
Végül pedig a macskák szigete, a Tashiro sziget. Egy 1 órás kompút visz el minket a szigetre, ahol sokkal több a macska, mint az ember. A cicák egészségesek, jól tápláltak, a sziget kevés ember lakója együtt gondoskodik róluk. Eredetileg a selyemfarmokat megvédeni hozták be őket az egerektől és madaraktól, de annyira elszaporodtak, hogy mára több mint 4x annyi macska él itt, mint ember. A szigetet manga szigetnek is szokták hívni, az ilyen témájú épületei miatt. Macskaimádóknak kötelező.
Ha hegyes-erdős szépséget akarunk megnézni a régióban, ajánlom Hiraizumit. A Heian korszakban a Fujiwara család északi központja lett, és kis idő után már Kyoto-val vetegedett befolyása. Minamoto Yoritomo, aki később japán első shoguna lett, feldúlta 1189-ben, miközben riválisát, Yoshitsunét kereste, akit a helyi Fujiwara család feje bújtatott a területen. Bár sosem nyerte utána vissza régi befolyását, vagy pompáját, a mai napig Tohoku történelmének fontos része. Yoshitsunét megölette testvére, ennek a tragédiának állít emléket a Takadachi Gikeido, ahol Yoshitsune élet nagyságú szobra is megtalálható.
A Szén és Fosszília múzeummal folytatnám a sort. Nagyjából 200 éven keresztül Iwate fő ipari ágazata a szénbányászat volt, míg az olaj át nem vette helyét. Egy kis lifftel viszik le aföld alá az embereket, ahol életnagyságú figurák és eszközök mutatják be a szén kinyerésének körülményeit és fejlődését, továbbá metapasztalhatjuk a bányászok körülményeit is. A fossíliákat a világ minden tájáról gyűjtötték, ám ugyancsak megtalálható az 1968-ban, Iwatéban kiásott csontváz is. A szoba közepén egy hatalmas teljes csontváz található, mely egész Ázsiában a legnagyobb. 
A Rokkakudo az én terveim között is szerepel. Korábban már volt szó egy hasonlóról, ám az picit ettől eltérő volt. Ez egy pici, 6 szögű építmény, melyet egy tudós, Okakura Tenshin állíttatott 1905-ben. Bár a tsunami elmosta 2011-ben, hamar visszaépítették eredeti stílusában. A pici épület megéri a kieső területre látogatást, ugyanis igazán lenyűgöző a látványa, mely egy öbül sziklás felére esik. Nem messze innen található a Nakoso tengermenti torii kapu. Ez Miyajimával ellentétben nem csak apály idején közelíthető meg, hanem bármikor. Ráadásul egy homokos strandról beszélünk, így nem kell féljünk nagyon hogy ránkszólhatnak.
A Shioyasaki világító torony megadja nekünk azt az egyedi lehetőséget, hogy felfedezzük mi folyik benn, és felmásszunk a kilátó részére, ahonnan a horizontig csak a vizet és esetlegesen a hajókat játhatjuk, no meg persze a 360 fokos kilátás miatt, a földet is. De őszintén? Mi, akik csak nyaralások alkalmával látunk ennyi vizet, vagy még akkor se, lehet hogy inkább csak belebámulnánk a tengerbe és hosszú percekig élveznénk a hullámok megnyugtató morajlását.
A Takkoku no Iwaya egy részben hegyre épült templom, mely a harcosok istenét látja otthonul. A kilencedik századból fentmaradt templom több szinten, a hegy tövében, a hegy falán és a fák között felsétálva kicsit feljebb is. Igazán egyedi látványt nyújt. A belépő 500 yen, de lévén hogy nem sok ilyen templom létezik, szerintem bőven megéri.
Végül, de nem utolsó sorban a Hoonji templomról és 500 Rakan szobráról kell említést tegyünk. A ma már csak 499 rakan szoborral körberakott történelmi Buddha (Shaka-Nyorai) igazán egyedi látványt nyújt az ide látogatóknak, ám maga az odavezető út is híres, ugyanis bekerült a japánt jellemző 100 kép közé.
Yamagata prefektúrából is csak pár helyet hozok, és nem véletlen. Bár a túrázók számára remek hely, túristaként megnézhető, élvezhető dologban sajnos nem bővelkedik. A legikemelkedőbb talán a hagyományos kialakítású onsen város, Ginzan. Amit az overturizmus miatt behoztak idéntől, Március végéig (2025), hogy akinek nincs foglalása, 4 után nem léphet be, akinek van, és 5ig el kell hagynia a környéket, akinek van foglalása, annak 8ig, aki pedig egy környékbeli ryokanban száll meg, nem kell foglalnia és természetesen elhagynia sem kell a területet. Hogy ez minden évben így lessz e, nem tudjuk. Eredetileg egy ezüstbánya köré épült, de ma már onsenjeiről és ryokanjairól híres. Fa épületei a régmúlt időket idézik, 1 épületet leszámítva, melyet nemrég terveztek és építettek újra.
A Yamadera, vagy magyarul a hegyi templom az én desztinációim közé kicsit nehézkesen került be. Eredeti neve Risshakuji, melyet 860-ban alapítottak. A templom különböző épületei elszóra a hegyen találhatóak, és többek közt egy öröklángot is találhatunk benne, melyet a Tendai szekta fő templomából, az Enryakuji-ből hoztak át, ahova a templom tartozik, és úgy tartják, hogy az alapítása óta ég. A feljutáshoz mintegy 1000 lépcsőfokot kell megmásszunk, így azoknak, akik nem lépcsőznek sokat, vagy nincsenek jó formában, nem ajánlom. A hely szépségét leginkább felmászva tudjuk ugyanis megcsodálni. Nem messze innen található az egyedi látványvilágot nyújtó Minenoura Tarumizu romok, melyek egy kis hegymászás után tárulnak szemünk elé. Illetve az ezzel 1 körben látogatható Senjuin templom, mely szintén a sziklafalakat használja több helyen.
Utolsó helyünk a térségből a Kaminoyama térség. A Sengoku korszakban épült a Kaminoyama kastély, a város közepén, egy dombra. A békésebb Edo korszakban a helyi úr szállásául szolgált, ám később megsemmisült, a ma látható kastély az eredetitől kicsit lentebb található, és nem tükrözi az akkri dizájnt. A belsejében történeti múzeum és kilátó lett kialakítva. Nem messze a kastélytól, található egy kis része az egykori szamuráj negyednek, melyekből csak a Miwake Samurai Residence látogatható, a többit ugyanis vagy lakják, vagy közösségi helyként vannak használva. Kaminoyama híres gyümölcsfarmjairól, a város szélén magunk is megkóstolhatjuk termékeiket, vagy megpróbálkozhatunk magunk szedni a finom gyümölcsökből. Cseresznye, körte és szőlő a leggyakoribb. 
Miyagi prefektúrába érve első megállónk Matsushima, ami Japán 3 legszebb panorámájába tartozik. A Godaido Hall az egyik szimbóluma lett a területnek. 2025 január-március végéig renoválják a hídját, így jelenleg nem látogatható, de hamarosan ismét megcsodálhatjuk a a kis szigetecskén álló szentélyt és a róla nyíló kilátást. 5 szobor tartozik hozzá, ám ezeket csak minden 33. évben mutatnak meg a nagyközönség számára, a következő 2039-re van tervezve. A kis pagodát 807ben alapította ugyanaz a szerzetes, aki a Zuiganji templomot is. A jelenleg látható épület egy 1604-es visszaállított forma, Data Masamune parancsára. Belső területében kisebb faragványokat láthatunk a 12 hold-állatról, 3-mat minden falon. A kitettsége ellenére nem érte semmilyen nagyobb sérülés a 2011-es földrengés és tsunami során.
A Zuiganji templom inkább történelme miatt érdekes számomra, mintsem zen szépsége miatt. Eredetileg 828-ban alapították, de rekonstruálása 1609-ig váratott magára, amikor is Date Masamune családi templomként építtette újjá. A fő csarnok és a mellette található Kuri, egy kis konyha, teljesen bejárható és nemzeti kincsnek számítanak. A Kuri-val szemben található a Seiryuden, ismertebb nevén a Zuiganji művészeti múzeum. A templom többek között a Date család ereklyéit, egy arany tolóajtót és egy élet nagyságú fa szobrot mutat be, teljes páncélzatában Masamunéról.
Matsushimához közel található egy kis, fenyőkkel benőtt sziget, Oshima. Egy gyönyörű kis híd vezet át rá, mely ingyenes, és rövidebb túravonalak, kisebb szentélyek és több kilátópont is van rajta, ám a legérdekesebb pontja a meditációs barlangok, ahova a szerzetesek annak idején elvonultak. 
Egyik legnagyobb városa Sendai, ahol először az Aoba kastély felé vesszük utunkat. A kastélyt 1600ban építtette Date Masamune, az Aoba hegyre, mely katonai szempontból volt fontos, a maga 100 méterével. Amiért ez a sok más kastély mellett helyet kapott, az a VR szemüveggel körbejárhatósága. Ezen keresztül egykori területét valós időben járhatjuk be.
A Zuihoden-ben fekszik Date Masamune míg fia és unokája 2 közeli mauzóleumban. A Momoyama korszakra jellemző stílusban épült és dekorációja, élénk színei is erre a korszakra utalnak. A Zuihoden mellett található kisebb múzeum a Date család pár használati tárgyát mutatja be, együtt néhány testrészükkel, mint például haj, vagy csontok.
Egy kicsit rendhagyó múzeum a 3M (Kagakukan, avagy tudománymúzeum), ahol mindent ki lehet próbálni, meg lehet fogdosni, és akár kisgyerekkel, akár felnőttként is egy egész napot el lehet itt tölteni. Április közepéig pár helyen renoválják, de korlátozottan most is látogatható.
Következő és egyben utolsó prefektúránk a régióban Fukushima. A 2011-es földrengés során a Fukushima Daiichi megsérült, és több ezer embernek kellett evakuálnia a területről, azonban mára már csak mindössze 3%a a területnek tiltott, és annak is nagy részén kisebb a sugárzás, mint amennyi egy embert repülés közben ér. Igazából ez talán az a prefektúra, ahol minden egyszerre megtalálható: természet, onsen, történelem, szórakozás.
Ouchijuku a történelem kedvelők egyik legjobb helye lesz garantáltan. Az Edo kori állapotába visszaállított város kábelei a föld alatt futnak, házai a régi, zsuptetős bungallók, melyek ma mindenféle boltnak, szállásnak és étteremnek adhank otthont. A helyben fogott, nyárson sütött hal és a soba a legjellemzőbb ételük. A falu eredetileg a kereskedelmi szabályozások miatt jött létre, hogy a lábon utazóknak nyújtson szállást és élelmet útjukot. A nemességeknek fenntartott kis kúria ma múzeumként üzemel, mely bemutatja a szobák berendezését, étkészletét, és egyéb elengedhetetlen tételét a szállásnak. Mindössze a múzeumba kell fizessünk egy csekély, 250 yenes belépőt, így míg ez önmagában nem kielégítő, a hangulat szerintem lenyűgöző.
![Tsuruga Castle [Fukushima] | Tour of Japanese shrines and temples](https://japan-shrine.info/wp-content/uploads/4890948_m-1024x685.jpg)
A Tsuruga kastély volt az egyik utolsó vár, melyet a sógunátushoz hű szamurájok tartottak, ám 1868-ban, a Boshin háború alatt elpusztult. A mai betonból készült rekonstrukciót az 1960as években építették, és a szamuráj életvitelt bemutató múzeummá alakították, míg a legfelső emeletről gyönyörű panorámát csodálhatunk meg. A kastély mellett található a Tsuruga park, melynek kiemelkedő épülete a Rinkaku teaház, melyben annak idején a nemesek tartottak teaszertartásokat, ma pedig a túristák is megkóstolhatnak párat ezekből a teákból.
Amennyiben nem elég a szamurájokból, érdemes megnézzük a Aizu Bukeyashiki-t, mely egy egykori magasrangú szamuráj háza volt. Bár a Boshin háborúban ugyancsak elpusztult, visszaépítették az egészet, és ma viaszfigurákon keresztül lehetünk részesei a történelemnek, melyet elmesélnek. Lévén, hogy egy befolyásos szamuráj élt itt, meglehetősen nagy a ház, tartozik hozzá egy íjásztér, rizs hántoló, és egy teaház is. Bár az ára kicsit borsos, 850 yen emberenként, de a történelem szerelmeseinek egy izgalmas lehetőség, így mindenképpen csak ajánlani tudom.
Minden nagyobb városban vagy környékén találunk saké kóstolót. Innen most a Suehiro főzdét tudom ajánlani, főként, mert vezetett túrákat is tartanak, ahol bemutatják, hogyan készül a risz vagy egyéb alapanyagot felhasználó saké, illetve kóstolót is tartanak. (Itt azért szeretném megjegyezni, hogy a sake (szake) szó jelentése japánul mindössze alkohol, amit mi sakénak hívunk, az valójában a nihonshu (nyihonsú), így ha szeretnénk kóstolni, és japánul kérnénk, mindenképpen ezt a szót használjuk!). A főzde japánszerte híres, és több japán és nemzetközi díjat is nyert az évek során. Több különlegességgel és helyszínnel is szolgálnak az érdeklődőknek, mint például egy saját kis cukrászda, melyben eredeti édességeket kóstolhatunk meg.
Bandai és Fukushima területek egyaránt túra vagy sí, esetleg virágzás néző helyszínekkel vannak tele, ám egyet szeretnék kiemelni Fukushimából, mégpedig az Azuma hegyeket, melyek között az Azuma-kofuji furcsa alakjával a legszembetűnőbb. Vulkanikus terület lévén nem csoda, hogy ehhez köthető kőzetekkel és kevés növénnyel találkozunk a platókon, ám maga a hegy igencsak egyedi, egy hatalmas kráter van benne lényegében. A csúcsa 10 perc alatt elérhető a parkolótól, és 45 perc alatt körbejárható a kráter.