Japán tájegységek és prefektúrák - Kanto

Japánnak 8 nagy tájegysége van, ezek Északról Dél felé: Hokkaido, Tohoku, Kanto, Chubu, Kinki/Kansai, Chugoku, Shikoku és Kyushu. Negyedikként a Kanto régióval foglalkozunk, melybe Tochigi, Gunma, Ibaraki, Saitama, Chiba, Tokyo és Kanagawa tartoznak. Korábban írtam már Yokohamáról és Kamakuráról, továbbá külön bejegyzésben fedezzük majd fel Tokyo városát is, így ezekről nem nagyon lesz szó most. 

Az első prefektúránk Tochigi, ami a legészakabbra fekvő része a Kanto térségnek, központja Utsunomiya. Utsunomiya talán a gyozája miatt a leghíresebb, melyett 3 különböző módon készítenek el. Az Oya történeti múzeum egy volt kőbányában kapott helyet, mely az 1600as évek elejétől 1986-ig működött, és teljesen ember faragta. Innen tudunk továbbmenni és bejárni a közel 20.000 négyzetmétert lefedő kőbányába, ami a nyár forróságában és a tél mínuszaiban is jó búvóhely, a hely ugyanis tartja a 10 fokot. Nem messze innen található az Oya buddhista templom. A templom érdekessége a 9 Buddha faragvány, 3 Shaka, 3 Yakushi, és 3 Amida, melyeket a legszebb Buddha faragványoknak tartanak Japánszerte. Az utca másik oldalán áll a Béke Kannon szobra, melyet az ott található sziklákból faragták ki, és a II. világháborúban elhúnytaknak állít emléket. Utsunomiya saját bambuszerdeje valójában egy farm, ahol bambuszt, mogyorót és áfonyát termesztenek. Időszakosan lehet résztvenni mindenféle workshopon, illetve készíthetünk bambuszból mindenféle eszközöket.

A Kinugawa Onsen környékét semmiképpen sem hagynám ki, és nem egyedi onsenjei, vagy a folyótúrája miatt, sokkal inkább a történelmi helyeket megidéző pontjai miatt. Ha nincs időnk mindent megnézni, látogassunk el a Tobu World Square-re, ahol híres épületek/helyek 1/25-ös arányban, rendkívüli részletekben vannak megcsinálva. A terület zónákra van bontva, amik Japán zónával kezdődnek, ahol többek között a Himeji kastélyt, Dogo Onsent, vagy Kyoto templomait nézhetjük meg. Ezt követik sorrendben az Ázsia, Európa, Egyiptom, Amerika zónák, majd zárásképpen a Modern Japán zóna várja az ide látogatókat, ahol a Skytree, Tokyo Dóm vagy éppen a Narita reptér kicsinyített másaiba sétálhatunk be. 

Ha nem utazunk Osakába, akkor a Nikko Edomura (Edo Wonderland) tökéletes hely arra, hogy felfedezzük az Edo kori városi életet. (Osakában az Edo jidai housing and living museum közel azonos ezzel). Amiért ezt jobban tudom ajánlani, mint Osakai párját, az az interaktív részek. Míg az Osakai inkább múzeumként, addig ez inkább egy vidámparkként üzemel. Olyan helyeket látogathatunk, mint a szellemkastély, mely japán szellemekkel van tele, a Ninja trükkös labirintus, vagy a ninja edzőterem. Attrakcióként napi több előadást nézhetünk meg a hely különböző színtermeiben, vagy színhelyein, melyek kardpárharctól a tradícionális vízmágiáig mindent is tartalmaz. 

Nikko gazdag történelmi ereklyékben, itt található többek között Tokugawa shógunok sírjai, és több templom is. A Toshogu templomot Tokugawa Ieyasu-ról emlékszik, meg, aki a Tokugawa shógunátus alapítója, ami több mint 250 évig irányította Japánt. A többi templommal ellentétben gazdagon van arannyal díszítve, és egyike azon kevés templomnak, ahol a Meiji korszak után is shinto és buddhista isteneknek is tisztelegnek. (Meiji korszakban szétválasztották a kettőt). Rengeteg színes fafaravány jelzépez különböző mondásokat, ezek közül a legismertebb a 3 majom, a "see no evil, speak no evil and hear no evil", azaz nem lát, nem beszél, nem hall gonoszt. Sok épületből áll, de a fizetett részen kívül kapott helyet a Nikko Toshogu múzeum, ahol a volt shógun tárgyait és páncélját is megtekinthetjük. Meglátogathatjuk még Iemitsu mauzóleumát rejtő Taiyuin templomba, Nikko legfontosabb buddhista templomába a Rin'noji-be, a környék hegyeinek szentelt Futarasan templomba, vagy a hozzá tartozó Shinkyo hídhoz, vagy a Kanaya Hotel történelmi házába, ahol az Edo és Meiji kor keveredését láthatjuk. Okunikko-ban olyan helyeket látogathatunk, mint a Chuzenji-tó, a Hangetsu-hegy, vagy a Ryuzu és Kengon vízesések. Ezek mind nagyjából 1 környék, de autó bérlését javaslom, buszal meglehetősen lassú.

A következő prefektúránk a számos magas minőségű onsenjéről híres Gunma. Onsenjeit nem fogom bemutatni, mert csak azokkal egy bő órás olvasnivalót adnék, de leghíresebbek a Kusatsu, Ikaho, Minakami, Shima és Manza onsenek. Az első hely, ami megragadta a figyelmemet az a Minakami közelében található Takumi kézműves falu. A kis gyárak gyalogtávolságban vannak egymástól, és sok helyen végignézhetjük, vagy akár magunnk is készíthetünk szuveníreket. Olyan dolgokat próbálhatunk ki, mint a soba, vagy washi papír készítés, bambuszfaragás, vagy éppen az üvegészítés. Nagyjából 1 órát kell számolni minden kézműveskedésre, és 500-1500 yennel számolni rájuk. A prefektúrában kóstolható a híres Mizusawa udon, melyet ha időnk engedi, semmiképp se hagyjunk ki.

Tomioka városa a selyemkészítésre specializálódott, így nem meglepő, hogy fő látványosságait egy selyemkukac tojásait szedő intézmény, egy selyemmel foglalkozó volt iskola, és az első modern selyemgyártógépet is bemutató épületek adják. A Tomioka selyemgyárat 1872-ben a japán kormány francia specialisták segítségével hozta létre, mint az első modern selyemgyár, valamint a Meiji kormány egyik legnagyobb törekvése a nyugathoz való felzárkózásban. A hely 2014-ben felkerül a Világ történelmi helyei közé, mint a hely, mely Japán selyemiparát az eggyik legjelentősebbé tette, továbbá ott is tartotta évszázadokig, a 20. században. A főépületébe és a Keleti és nyugati épületbe is be lehet menni, vezetett túra japánul, 200 yenért elérhető, de ingyenesen letölthető, többnyelvű audioguide is rendelkezésünkre áll. 

Ibaraki prefektúra Toyko prefektúrától északra található. A prefektúra központjában, Mito-ban kezdjük utunkat. A Hitachi Seaside park egy hatalmas kiterjedésű virágos park, mely összterülete eléri a 350 hektárt. Ha ide látogatunk, mindenképpen Április vége- Mjus közepe között menjünk, amikor általában nyílnak a virágok. Az őszi színek is szépek, ezt Október első felében láthatjuk. A parkban több bicikli és túraútvonal is van, illetve a dombok tetejéről nemcsak a közel a teljes park, de a Csendes Óceán is belátható. Egy kisebb vidámpark, illetve éttermek, sütögetésre kijelölt helyek, és egy BMX pálya is várja a vendégeket.

Itt található továbbá a 120 méter magas Ushiku Daibutsu (Ushiku nagy Buddha), mely a világ egyik legmagasabb Buddha szobra. (Összehasonlításképpen, a Nara-i Todaiji-ben található 15 méter magas, és elfér ennek a tenyerén). A szobor mellett egy park található, több mint 100 cseresznyefával, és más-más időben virágzó virágokkal. Ha már eljutunk ide, mindenképpen nézzünk be a szobor belsejébe, ahol 5 szint került kialakításra. Az első szinten fényshown keresztül érezhetjük át a buddhizmust, majd a második szintről felvisz minket egy lift 85 métert, az 5. szintre. Itt található Buddha néhány maradványa, és vékony üvegen nézhetünk ki a négy fő égtáj felé. Innen lesétálunk a 4. emeletre, ahol egy kis szuvenír bolt található, majd lifttel lemegyünk a 3. emeletre, ami miatt az egész utat megéri kifizetni (800 yen). Ugyanis ezen a szinten egy arany menedék került kialakítással, több mint 3400 Buddhaszoborból. Végül egy kisebb összegért a második szinten másolhatunk szutrát, ha kedvünk tartja.

Tokyo prefektúra északi szomszédja Saitama. Első körzetünk Chichibu, amely gyönyörű templomairól és természetéről, valamint az éjjeli fesztiváljáról híres, melyet Decemberben nézhetünk meg. Ha utazásunkat Április-Májusra ütemeztük, ne hagyjuk ki a Hitsujiyama parkot, ahol szebbnél szebb virágmezőket láthatunk. Nem elhanyagolhatóak a szentélyek sem, bár hogy melyiket nézzük meg, nagy dilemmát okozhat. Az egyik a Mitsumine shrine, mely a Mitsumine hegyen található, gyalog, busszal és kocsival is elérhető. Virbáló színein kívül a hármas torii kapuja, és a farkas őrszobrok is meglehetősen ritka látványt nyújtanak. A kincses házán kívül (300 yen) ingyenesen látogatható. Chichibu központjában található a másik templom, a Chichibu shintó szentély. Színes faragványai mellett ez ad otthont a téli fesztivál ereklyéinek, melyek rövid bemutatókon keresztül életre is kelnek előttünk. Bár a templom ingyenes, a fesztivál terembe 500 yent kell fizessünk a belépésért. Harmadik templomunk a Hodosan templom, melyet eredetileg 110-ben építettek, a ma látható változata azonban a Meiji kor elejére datálható, a természeti szerencsétlenségek elkerülése végett érkeztek ide az emberek imádkozni. Szintén színes faragványokkal van díszítve, és mellette található egy kötélpálya, mely felvisz minket a hegy tetejére, bár ha túráznánk ezt a távot gyalog is megtehetjük. A templom ingyenes, míg a felvonó 700 yen 1 irányba, vagy 1200 yen oda-vissza.

Kawagoe városa vonattal mindössze fél órára található Toyko belvárosától. Az Edo korszakban fontos kereskedelmi és stratégiai szerepet töltött be, ma egyik látnivalója a raktárház körzet, ami az Edo korba repít minket vissza. A házak agyagból készült, raktárház formájúak, illetve az üzletek nagy része is ebben a stílusban épült. Több épület is fennmaradt, melyekben éttermeket, kávézókat, és bevásárló üzleteket alakítottak ki. Bár az épületek nagyon hangulatosak, sokat elvesz az élményből a rengeteg autó, mely az utcákat járja. Ezzel párhuzamosan fut az édességek utcája, aminek elég árulkodó a neve, ugyanis mindenféle japán édesség beszerezhető itt, kisebb szuvenír és kiegészítőket áruló boltokkal. Bár régen több mint 70 üzlet volt, ma már csak kicsivel több mint 20 várja az ide látogatókat. 

A Kitain templom épületei között található az utolsó megmaradt része az Edo kastélynak, ugyanis ezt korábban átköltöztették ide, míg az eredeti helyén álló többi épület a Meiji korban és a világháború bombázásaiban elpusztult. Itt található egy díszes szoba is, melyben a templomot az 1600as években visszaállító Iemitsu páncélzata, illetve úgy tartják, hogy a shógun itt is született. Másik fénypontja a templomnak a Gohyaku (500) Rakan, mely valójában 540 Rakan szoborból álló sétány, szépen fényképezhető terület. 

Bár Saitama mindössze fél órára van Tokyo-tól shinkansennel, nem túl ismert a túristák körében. Ennek ellenére olyan helyeket látogathatunk meg, mint a Railway múzeum, a városi történeti múzeum, vagy éppen a Musashi Ichinomiya Hikawa shintó templom. Itt az egyik legfontosabb isten lakik, aki nem más mint Susanoo, a tengerek és viharok istene. Ha csak Tokyo környékére megyünk, ez egy jó lehetőség lehet a tumultus elkerülésére. Amit azonban mindenképpen be szeretnék mutatni, az az Omiya Bonsai falu. A falut a Nagy Kantoi földrengés után, 1925-ben hozták létre, mert eredeti helyükön a katasztrófa miatt nem maradhattak, így Omiyát választották tiszta vize, és ásványokban gazdag földje miatt. Ma nem csak az utcáról csodálhatjuk meg a különböző magánházak kertjeiben növekedő bonsiokat, hanem több neveldét, és 2010 óta egy múzeumot is meglátogathatunk, ami a bonsaiokról ad átfogó tájékoztatást. Mind zárva tart csütörtökönként, de angolul szépen ki van minden írva, a neveldékben pedig szívesen látnak mindenkit, és nagy örömmel válaszolnak a kérdésekre, továbbá bonsait és hozzájuk tartozó eszközöket is vásárolhatunk, ám fotózni nem szabad.

A nagy szigetország egyik félszigete Chiba prefektúra, ahol a Narita reptér is helyet kapott. A Boso félsziget részen virágfarmok, anyafarm (virág és állat) vagy Tateyama városa, a kastéllyal, múzeumokkal, földalatti járatokkal és all you can eat eperrel (Jan-Máj). Ugyanitt található a Kamogawa Seaworld, mely fő attrakciója a gyilkos bálna (orca), delfin és fókashowk, illetve a nagyjából 11.000 állat 3 különböző zónába osztva. Több állatot külön árért megsimogathatunk, adhatunk nekik enni, vagy éppen fotózkodhatunk velük. A belépő vetekszik az Osakai Kaiyukannal, ugyanis 3300 yent kell kiadjunk érte, de az állatok eredeti lakhelyét próbálják rekonstruálni, ami szerintem abszolút indokolja a belépő árát.

Innen az utolsó egy olyan hely, mellyel régóta szemezek én is, ám fáradtság miatt nekem legutóbb kimaradt. Ez pedig nem más, mint a Nokogiriyama. Bár fel lehet sétálni túraútvonalakon a 330 méter magas hegyre, én mégis ajánlom legalább felvelé a Nokogiriyama felvonót. Itt található a Nihonji templom, melet nagyjából 1300 éve építettek, ezzel az egyik legrégibb vallási hely a Kanto régióban. Mivel a hegyeken vagy hegyoldalba épített templomból az északi régiókban is akad, csak ezért felmászni szerintem nem éri meg. Azonban az egyik legérdekesebb helye a Jigoku Nozoki (Pokolnéző), ami jó név egy olyan helynek, ahol csak kisétálunk a szikla szélére, és letekintünk a szakadékba. Tiszta időben a Fuji, a Skytree és az óceán is látható innen. A hegyen felfelé menet láthatunk egy Buddha faragványt, 1500 rakannal együtt, utóbbiak helyreállítására folyatban lévő törekvések vannak, mert az anti Buddhista Meiji korban sokat lefejeztek. Végül egy 30 méter magas Hyaku-Shaku Kannon szobor is előkerül, aki a buddhizmusban a könyörület istennője.

Bár Narita a reptérről ismert, azért van itt is látnivaló, így az utolsó, vagy pont az első napunkat el tudjuk tartani itt is, nem messze a leszállóhelytől. Megnézhetjük az egyedi épülettel rendelkező Naritasan templomot a mellette sorakozó boltokkal, az Omotesando-val, vagy éppen a Katori nagytemplomot, mely a katonák védelmező istenségének, Futsunushi no Mikoto-nak ad otthont. Ha a tradícionális épületek és hangulat érdekel minket, mehetünk a Sawara városba, Boso no Mura nyílttéri múzeumba, vagy a történelmi múzeumba. Amit be szeretnék mutatni, az a repülési múzeum a reptér mellett. Replikákat láthatunk korábbi gépekről, de a kiállítás olyan elemeket is tartalmaz, mint a repülésdinamika, a gépek fejlődéstörténete, illetve egy kültéri terület is tartozik hozzá, ahol több, már nem repülő gép is ki van állítva. A belépő mindössze 700 yen, ezzel az egyik legolcsóbb repüléshez köthető múzeum amivel találkoztam eddig.

Mivel Tokyo prefektúráról külön lesz szó, így el is érkeztünk utolsó prefektúránkhoz a térségben, Kanagawához. Yokohamáról és Kamakuráról már írtam korábban, szóval marad Hakone és Kawasaki. Hakone egy közkedvelt csendes elvonulóhely Tokyo zajos utcáiról, mind a külföldi, mind a belföldi turisták körében. Sok onsenjéről és a Fuji hegyre nyíló kilátásáról híres. Nyílttéri látnivalók között megtalálható egy francia stílusú park, a Gora park, egy hatalmas búzamező, a Sengokuhara Pampas Grass Field, az Enoura Observatory, az Ashinoko tó, és a Hakone Open Air Museum. Amit elsőként hozok, az azonban sokkal kevésbé a megszokott japán szépségre épít. Ez pedig az Owakudani. A krátert a Hakone hegy utolsó kitörése hozta létre, nagyjából 3000 éve. Tiszta napokon gyönyörű a kilátás a Fujira is, de ami miatt megéri a túrát, ez a vulkanikusan aktív terület, az a kénes források, melyek a völgyben találhatóak. Ezekben a medencékben főzött tojások, a kén által elsötétült héjjal az egyik legegészségesebbek, és vehetünk is belőlük a kis üzletben a közelben. Úgy tartják, hogy 1 tojás megevése 7 évvel is meghosszabbíthatja az ember életét. Hogy felmehessünk a tetejére, előre regisztrálás szükséges, és 800 yenbe fog kerülni. Túraútvonalak fél, 2 és 4,5 órások vannak, bár van ami zárva van jelenleg, a kitörési fenyegetettség miatt. 

Az Ashinoko tó mellett, a Hakone hegy lábánál éítették fel a Hakone templomot. Bár a templom maga el van dugva az erdőben, a tóparton álló torii kapu az egyik legszebb látvány, amit a régióban találhatunk. Ettől a kaputól vezet fel a templomhoz egy kis út, de megközelítését inkább a Hakone parkból induló Hakone Komagatake felvonót ajánlom. Az oda-vissza 1800 yenbe kerül, de a Free Hakone jeggyel rendelkezőknek olcsóbb.

Az Odawara kastély a Hojo családé volt, míg 1590-ben Toyotomi Hideyoshi meg nem támadta, és legyőzve a Hojokat, újraegyesítette Japánt. 1703-ban egy földrengésben elpusztult, később visszaéptették, de épületeit lerombolták, vagy eladták. Végül 1960-ban félig betonból visszaépítették az eredeti tervek alapján. Kívülről hófehér, belülről kiállítások láthatóak, melyekben páncélok, kardok, és mindennapi eszközök, de emellett egy Ninja múzeum és egy samuraj múzeum is helyet kapott. Ha mindent meg szeretnénk nézni, 610 yent kell csak kiadjunk, ami szerintem összességében teljesen megéri. 

A másik terület a prefektúrából Kawasaki, ahonnan csak múzeumokat hozok. A Fujiko F. Fujio múzeum, nem hivatalos nevén a Doraemon múzeum mely a Doraemon rajzolója munkásságán alapul. A rajzok, mini filmek, és megtapogatható dolgok is találhatóak itt. Főleg a fiatalabb, és kis gyerekkel érkezőknek ajánlom. Az idősebbeknek az Edo korból országszerte megőrzött épületeket összegyűjtő Nihon Minkaen-t ajánlom. Workshoppok és fesztiválok keretein belül kipróbálhatjuk a hagyományos mesterségek egy részét, vagy éppen bemutatókat nézhetünk. Az alap belépő 550 yen, míg a workshoppokért kisebb összegeket kell exrába kifizessünk.