Japánnak 8 nagy tájegysége van, ezek Északról Dél felé: Hokkaido, Tohoku, Kanto, Chubu, Kinki/Kansai, Chugoku, Shikoku és Kyushu. Harmadikként a Chubu régióval foglalkozunk, melybe Niigata, Ishikawa, Toyama, Gifu, Nagano, Yamanashi, Shizuoka, Aichi és Fukui tartoznak. Chubu a magas hegyeiről, a Fuji hegyről, és a japán alpokról híres. Az második részben Nagano, Yamanashi, Shizuoka, Aichi és Fukui prefektúrákat mutatom be nektek.
Nagano prefektúra hegyeiről, onsenjeiről és majmairól híres. Elsőként a Kiso völgyet szeretném említeni. Régen a Kisoji egy kereskedő útvonal volt, melyet később összekötöttek több másikkal, és így lett Japán két fő kereskedelmi útvonalának egyike, a Nakasendo része. A sógunátus korában szigorú szabályozások miatt ezt az utat (Tokyo-Kyoto) főként lábon lehetett csak megtenni, így kisebb városok jöttek létre az út mentén, hogy az utazók megpihenhessenek, ehessenek, szórakozhassanak. Ezek közül a régi állapotában megőrzöttek és látogathatóak a Magome, Tsumago és Narai. Mind a három kicsit más mint a másik, és megvan a saját varázsa, ám ha csak egyet kéne választani, szerintem Narai központja az ami a leghagyományosabb, így ezt ajánlanám. Aki azonban a régi úton szeretne túrázni, az a Magome és Tsumago közötti 8 km-es szakaszt válassza, szépen karban van tartva, és angolul is végig van jelölve az út.
Yamanouchi az a hely, amit mindenki lát Japánról képeken, ez ugyanis az a hely, ahol a majmokat láthatjuk onsenbe mászni, és fürdőzni, ez a Jigokudani Majom park. Továbbá itt található japán legnagyobb síparadicsoma, a Shiga Kogen is, mely lejtői közül több is az 1998-as téli olimpia során használatban volt. Azonban én mégsem ezeket, hanem a Shibu Onsent ajánlanám mindenki figyelmébe. Ez a Jigokudani majom park alatt található hagyományos onsen fürdő-város, melyet leginkább akkor tudunk kiélvezni, ha ott is szállunk meg. A kis fürdő-városnak 9 fürdője van, melyből 8 csak az éjszakát ott töltők számára látogatható. A legnagyobb, az Oyu a nem maradó látogatók számára is nyitva áll ugyan, de úgy tartják, hogy aki mind a 9 fürdőt meglátogatja, azt szerencse várja. Aki megszáll, az yukatában fedezheti fel a környéket, és térhet be minden, alapjáraton zárt onsenbe este. Minden onsen előtt van egy pecsét, melyeket össze lehet gyűjteni egy ruhára, melyet haza is vihetünk a végén.
Ha túrázni szeretnénk, erre a legmegfelelőbb biztosan Norikura, ahol a Norikuradake vulkanikus hegy, a lábánál fekvő rengeteg vízeséssel rendelkező Norikura Kogen és a lélegzetelállító Shirahone onsen az amit leginkább ajánlani tudok. Az Awanoyu opálos vizével és koedukált és szeparált részeivel az egyik legkedveltebb onsen egész japánszerte. A nők viselhetnek törölközőt, ha akarnak, míg külön csak női része is van elválasztva. Onsen mértékben a vize csak meleg, bár szerintem az is elég forró egy európainak.
Matsumotoba érve az első látnivalónk biztosan az eredeti állapotában megőrzött Matsumoto kastély, melynek nagy részét 1592-1614 között építettek. Ebbe a kastélyba belépve teljesen más hangulat fogja el az embert, mint a visszaépített, félig beton társaiban. Itt megvannak a kőhajításra és íjazásra hagyott lyukak, a kémlelődeck, plusz a háború után hozzáépített, kevésbé védett bástya is. Ami viszont mint külföldinek, nagyon felkeltette az érdeklődésem, az a Daio wasabi farm. Túristák is ingyen látogathatnak ide, ráadásul Kurosawa Akira "Álom" című filmjéhez készített vízmalom kereke a mai napig ugyanott áll, így ezt is megcsodálhatjuk. Az ültetvények között utakat építettek ki, ezeket kell kövessük, illetve étterem, egy kis barlang, mely a helyi hős hőstettét hivatott bemutatni, egy kis szentély és ajándékbolt is található itt, ahol mindenféle wasabival kapcsolatos terméket vehetünk.
Nagano városban a ninják örökségére emlékezünk többek között. Ennek egyik legjobb helye a Togakure Ninpo múzeum. Nagano-i harcosok szöketek Igába, mikor a Minamoto-Taira háborúban a vesztes oldalra kerültek. Iga volt a ninják otthona, így az ott tanultakat hazavíve saját ágazatot indítottak, így születtek meg a Togakure stílust képviselő ninják. A múzeum több épületből áll, melyek olyan részeit mutatják be a ninja létnek, melyeket máshol nam igazán látni: használati tárgyak, alap kiképzésről képek, tréningek a háborúra vagy titkos küldetésekre, továbbá tartalmaznak ninja szobát is, mely kívülről olyan mintha minden rendben lenne, ám közelebbről megnézve rengeteg rejtett járat, csapóajtó, és egyéb turpisság van, amiket mind felfedezhetünk. Ha ez még nem lenne elég, van egy gyakorló terük is, ahol egy kisebb összegért dobálhatunk shurikeneket a céltáblákra. Azzal azonban vigyázzunk, hogy a hely télen nem tart nyitva. E mellett található egy Kids Ninja Village, mely nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is jó szórakozás, ugyanis kipróbálhatjuk magunkat ninja kiképzéseken. Nagyjából 2000 yenért a belépés és 6 attrakciót is kipróbálhatunk.
Az utolsó helyszín amit mindenképpen meg kell látogatniuk a természetszeretőknek, az Karuizawa. Két városközponttal is rendelkezik, Kyu-Karuizawa és Naka-Karuizawa, mindkettő egyedi látványt nyújt, boltokkal, éttermekkel, és hagyományosabb stílusával. Azonban nem ez lesz az, ami miatt megállunk itt, hanem a természet szépsége. Az Onioshidashi Park vulkanikus kőzetekkel van teleszórva, ami nagyon egyedi látványt nyújt. A másik hely amit meg kell látogassunk, a Shiraito vízesés. Bár mindössze 3 métek magas, 70 méter széles, és lenyűgöző látvány az erdő közepén.
Yamanashi prefektúrába a Fuji miatt érdemes ellátogatni. Mielőtt bárkiben felmerül, a Fuji megmászása külföldi turistáknak nem lehetséges délután 2 és hajnal 3 között, mivel korábban több problémájuk volt belőle, főleg a szemetelés és balesetek, ezért betiltották. Előzetes regisztráció és 4-5000 yen befizetése szükséges előre, és igyekeznünk kell, hogy a lezárás előtt végezzünk, ugyanis este tiltott a mászás, illetve Júliustól Szeptember közepéig van csak rá lehetőség. Erről bővebben itt olvashattok, angolul: https://www.japan-guide.com/e/e6901.html Vigyázzunk azonban, mivel tudósok szerint a Fuji a következő 20 évben nagyjából bármikor kitörhet.
A Fujisan world heritage center egy múzeum, mely bemutatja a Fuji-hegy történetét, kialakulását, és még sok minden mást, egy hatalmas papír Fuji modellel egyetemben. Az északi csarnokában egy információs központ működik, ahol informálódhatunk a megmászásáról, időjárásról, és mindenről, amit tudnunk kell, mielőtt elhatároznánk, hogy megmásszuk. Azonban vigyázzunk ,mert a múzeum része minden hónap utolsó keddjén zárva tart, kivéve, ha az nemzeti ünnepnap volt, ez esetben a következő kedden nem mehetünk be. A múzeum egyébként, teljesen ingyenes.
A Fujigoko (5 tó) és környéke talán a legjobb esélyünk tiszta fotókat csinálni a hegyről. Tavai a Kawaguchiko, Saiko, Yamanakako, Shojiko és Motosuko. 3 km-re Motosuko-tól fekszik egy hatalmas virágospark, ahol a Fuji Shibazakura fesztivál keretein belül (Április közepe-Május vége) csodálhatunk beg rengeteg virágzó árlevelű lángvirágot, háttérben a Fujival. Kawaguchiko környéke talán a legfelkapottabb, a gyönyörű rálátás miatt. Kötélpályáról csodálhatjuk meg a a Fuji és környéke panorámáját, több múzeumba és onsenbe is ellátogathatunk. 
A Chureito pagoda a Arakura Sengen templom része, 400 lépcsőt kell megmásszunk, mire elérünk a felső szintjére, ahonnan az 5 emeletes pagodával és a távolban a Fuji-val készíthetünk fotókat. Kifejezettképpen tavasszal a cseresznye virágzáskor, vagy ősszel, a momiji idején érdemes ide utazni, de nyáron és télen is gyönyörű látvány, ha tiszta az idő.
Iyashi no Sato faluját 1966-ban egy földcsuszamlás ugyan elpusztította, ám 40 évvel később visszaállították jellegzetes zsuptetős házait és nyitott múzeumként kezdett el üzemelni. Az ide látogatók betekintést nyerhetnek az falusi életbe, és kisebb összegért workshop-ok keretében készíthetnek a helyre jellemző kézműves termékeket is. Több házban kisebb múzeumok, éttermek, vagy éppen boltok találhatóak.
Amire nem is gondolnánk, hogy szükségünk van, pedig nagyon is akarjuk, az ezúttal egy modernebb hely, méghozzá a Maglev Exhibition Center, mely a jövő mágneses lebegő vonatjáról nyújt tájékoztatást. Miniatűr változatba beülhetünk, és kipróbálhatjuk, illetve a működési elvéről, és jövőbeli terveiről kapunk részletes információkat. A Toyko-Nagoya vonalon, 2027 után tervezik üzembe helyezni, majd kibővíteni Osakáig a pályát. Az épület mellet egy tesztpálya is található, ahol minden nap figyelhetünk meg teszteket, ezeknek a tervezett időpontjait a hivatalos honlapon előző pénteken mindig közlik, de a pontos időpontok csak a helyszínen vannak kitéve. A teszt folyamán akár be is ülhetünk a vonatba, ám ehhez előre kell regisztrálni nagyjából 2-3 hónappal.
A Fuji 2 prefektúra határán fekszik, egyik Yamanashi, másik viszont a Japán riviérával büszkélkedő Shizuoka. Shizuokának nem csak tengerpartjai szépek, de rengeteg látnivalója nehéz helyzetbe hoz, mert csak párat bemutatni belőlük igencsak bonyolult. Kezdésnek nézzük meg az Izu-félszigetet. Az északi fokána az Irozaki-fok, ahonnan belebámulhatunk a végtelen tengerbe, de több kisebb-nagyobb barlangjához is lemehetünk, felfedezhetjük őket. Túrahajókázás is elérhető, mely 25 percig tart, 1600 yenért. Másik partja a Jogasaki partvidék, aminek leglátogatottabb része a Kadowakizaki függőhíd, mely 23 méter hosszú, és 48 méterrel van a tenger felett. Egy túraútvonal része ugyan, de a közelében lévő parkoló lehetővé teszi, hogy csak erre a rövid távra adjuk fejünket. Átkelve a hídon, egy másik szigeten találjuk magunkat, amelyen a világítótorony kilátótere ingyenesen látogatható.
Egyik legfelkapottab strandja a Shirahama strand, mely jó idő esetén késő Májustól Szeptemberig tarthat nyitva. Fehér homokja és jó szörfözési lehetőségei miatt látogatnak ide elsősorban. Az út mentén több üzlet is ad bérbe strandcuccokat, biztosít fizetett zuhanyzót, vagy éppen ételt/italt. Egy kis shinto szentély is található itt, mely a part sziklás felén lentről is látható.
Atamira mint fürdővárosra szoktak emlékezni, lévén, hogy hihetetlen népszerűségnek örvendett a dolgozó társadalom körében. Amire azonban szeretném itt felhívni a figyelmet, az nem egy egyik fürdője, ryokanja, vagy strandja, hanem az Atami kastély, mely 1959-ig nem létezett, nem csak itt, hanem sehol sem. Turistalátványosságnak építették a domb tetejére, felső szintjéről belátni az egész öblöt, alsóbb szintjein a japán várakkál kastélyokkal kapcsolatos kiállítások láthatóak, míg alagsorában erotikus ukiyo-e alkotások kaptak helyet. Létezik Atami 1 napos bérlet, mely korlátlan buszhasználatot és kedvezményeket jelent a jelentősebb látványosságoknál.
A környékről az utolsó, ami szerintem kihagyhatatlan, az a Toi Kinzan aranybánya, és az ebből kialakított múzeum. Az alap belépő 1000 yen, melyért cserébe végigjárhatjuk Japán második leggazdagabb bányáját, mely 40 tonna aranyat és 400 tonna ezüstöt adott az országnak, a körülményeket, eszközöket és folyamatokat viaszbábukkal és feliratokkal mutatják be. Extra 1000 yenért kipróbálhatjuk az aranymosást, és a talált nemesfémeket haza is vihetjük. Bemutatótermében található a világ legnehezebb aranyrúdja, melynek vitrinjén lyukakba nyúlva próbálhatjuk megfogni, vagy megérinteni. Aranybánya lévén a szuvenír boltok és az éttermek is sok arany felhasználásával készült terméket árulnak.
Shizuoka városába érve első megállónk mindenképpen a Tokugawa Ieyasunak szentelt Kunozan Toshogu templom. Az Ieyasunak szentelt templomok közül a Nikko-i Toshogu után a második legfontosabb. A hegyre lépcsősoron és felvonón is fel tudunk jutni, kinek melyik tetszik jobban. A múzeum, melyben a shogun használati tárgyai és egyebe van kiállítva, a templomtól külön is látogatható, de a kettőt szerintem együtt érdemes megnézni.
Fujinomiya városában több érdekes dologgal is találkozhatunk, egyik a Fuji Safari park. Ez az egyik legnagyobb és legkedveltebb safari japánban, olyan szabadon kószáló állatokkal, mint az oroszlán, gepárd, zsiráf, medve, bölény, vagy tigris. Saját vagy bérelt autóval, vagy ketrecezett busszal is lehet menni, én személy szerint utóbbit ajánlanám, 1500 yenért etethetjük az állatokat zöldségekkel és hússal.
Ez azonban egy mozgalmasabb napon simán elfogyhat, így próbáljunk olyan időpontot választani, ami annyira nem tömött. Amennyiben van Japán által elismert vezetői engedélyünk (kormányablakban Magyarországon 30 perc alatt kiállítják ingyen), úgy egy 7 személyes, rácsozott kocsit is bérelhetünk, zebra csíkokkal, amelyből a növényevőket etethetjük, 6500 yenért. A safari mellett egy rendes állatkert rész is működik, ahol kapibarákkal, vörös pandákkal és leopárdokkal is találkozhatunk. Az alap belépő mindkét helyre szól hivatalosan, 3200 yen, de a safari részre kell pluszt fizessünk.
Ha továbblátogatnánk Kakegawa városába, akkor japán tea termesztő központjába jutnánk. Több tea kerül ki innen, mint bárhonnan máshonnan japánon belül. Míg a kastélya is érdekesnek ígérkezik, mivel a Tokugawák egyik kastélya volt, jelenleg múzeumként és teaházként üzemel, utóbbi kipróbálását javaslom, nagyjából 500 yenért kóstolhatunk a helyi teából és hozzá járó édességből eredeti formájában. Ez ugyan előzetes foglaláshoz kötött, de utazásunk közben is bármikor tudunk jelentkezni. A másik hely, ahova én ellátogatnék, az a Kiwi farm, a Kiwi fruit county. 1500 yent kell fizessünk egy all-you-can-eat-kiwi-ért, míg más programokért egyéb kisebb összegeket kell kiadjunk, de olyan személyként, aki imádja a jó kiwit, ez bakancslistás hely lett. A hely amit viszont nem mindenkinek ajánlok, az a Kakegawa madár park, ugyanis szinte minden madár szabadon repked a csarnokukban. Megetethetjük őket, kis showkat nézhetünk velük, és kisebb összegért az etetésüket is végignézhetjük. Ami nekem nagy rémálmom, hogy egy futómadár megtámad, és bár erre kicsi az esély, az, hogy bemehetünk hozzájuk, és etethetjük őket, nekem kicsit sok. Ám a pingvinek és flamingók elég barátságosaknak tűnnek, ezeket fotók erejéig kézbe is vehetjük. Az alap belépő 1500 yen, ami szerintem nagyon megéri.
És ezzel el is érkeztünk Aichi prefektúrához, melynek két városát fogom bemutatni, egyik Inuyama, másik pedig a sokak által jól ismert Nagoya. Utóbbi egyébként a Toyota Corporation központja, és e mellett annyi látnivalója van, hogy egy külön posztot kell szenteljek neki, mivel shinkansennel csak 1,5 órára fekszik Tokyo-tól, sokaknak szerepel a megnézendő listáján, és egy felületes bemutatás csak hiányt hagyna maga mögött. Így most csak Inuyamát részletezem kicsit, itt is lesz azért mit látni.
Kezdjük egyből a kastélyával, mely az egyik legrégebbi fa kastély, mely túlélte az évszázados megpróbáltatásokat, egészen 1537 óta. Ezzel a "12 eredeti kastély", valamint az "5 nemzeti kincs" egyike, egy kis dombon pihen, a Kiso folyó partján. A beltere ugyancsak érdekes, megtalálható benne egy helység, ahonnan az ellenséget figyelték, illetve lyukas falak, ahonnan a köveket dobálták le a támadókra. Bár az Urakuen-nel közös belépőt is lehet venni, a történelem szerelmeseinek javaslom a lényegesen olcsóbb, 550yenes belépőt, mely a kastélyhoz ad hozzáférést.
Ha legalább egy fél napunk van, látogassunk el mindenképpen a Meiji-mura (Meiji falu) nyílt múzeum-ba. Közel 60 épület a Meiji-kor beli állapotában megtekinthető, ám ezek nem 1 helyről, hanem szerte japánból összeszedett épületek, ugyanis a legtöbb Meiji-kori épület leégett, elpusztult, vagy a városkép újragondolása közben egyszerűen eltűnt. Tehát minden épület, minden kapu, mind-mind egy másik falu, másik város, vagy épp másik sziget darabjai, melyeket megőrzés miatt hoztak ide. A falun végigmegy busz és kisgőzös is, de aki bírja, annak mégiscsak a gyalogtúrát javasolnám. Több épületet egyébként régi játékteremmé, kávézóvá, vagy egyéb szórakoztató helyszínné varázsoltak.
Végül az utolsó prefektúránk a régióból Fukui. Nem meglepő módon központja, és ezzel egyik célpontunk is Fukui városa. Első látnivalónk azonban mégis kicsit messzebb, a Katsuyama városbeli dinoszaurusz kutatással, oktatással foglalkozó múzeum. Egy hatalmas robotikus Tyrannosaurus Rex fogad minket a bejáratnál, és hozzá hasonló robotikus dínók mellett több mint 40 csontváz található itt, köztük a Fukui-raptor és a Fukui-saurus. Szerencsére részletes angol nyelvű magyarázatok is vannak kitéve mindenhova, így ha az angollal jóban vagyunk, nem lesz gond a hely felfedezése. A múzeumnak több kiállítása van ami egyszerre megtekinthető, a dínók mellet a Föld kialakulása, az evoluciós fejlődés, fosszíliatapogatás és kutatók megfigyelése munka/fosszíliatisztítás közben is helyet kapott.
Ha nyugalamat sugárzó kertet keresünk, mindenképpen egy zen templomba írányítanék mindenkit, szerencsére itt találjuk a Soto zen buddhizmus 2 fő templomából az egyiket, az Eiheiji-t. 1244-ben épült, és a mai napig aktív templomként és monostorként üzemel. A templom mintegy 70, fedett folyosókkal összekötöt épületből áll, hatalmas cédrusokkal körbevéve. A főbejáraton keresztül mehetünk be, ahol japán nyelven elmondják a hely történetét, és pár érdekességet, de ne aggódjunk, ha nem értjük, angol brossúrák szépen bemutatják az épületeket, és elmagyaráznak közel mindent, amire kíváncsiak lehetünk. Ha be akarjuk járni az egészet, legalább egy fél napot szánjunk rá.
Ha a sziklás tengerpartokat szeretjük, vagy még sose láttunk, a Tojinbo lehet az a hely, ami mélyen megmarad bennünk. Nagyjából 30 méterre emelkednek a sziklák a jelenlegi tengerszint fölé, ám egyedi oszlopos formájára a hullámok és víz alakította sok-sok évvel ezelőtt. Túraútvonalakon közelíthetjük meg, és a sziklákra is kimászhatunk, ám aki olyan ügyetlen, mint én, lehet nem kéne kísérletezzen vele, és a nyugodt időben induló hajóutak felé kéne kacsintgasson. Bár a legszebb képeket a megközelítés során lehet szerintem csinálni.
A történelem szerelmesei tudhatják, hogy a Muromachi korban az Asakura klánnak itt volt a központja. Erről emlékszik meg a Ichijodani Asakura Family Site Múzeum, ahol a család tárgyai, rezidenciájuk egy része látható. Érdemes először ezt végigjárni, majd a romok felé venni az utat, kicsit feljebb. A kastély maga nem lett rekonstruálva, ahogy a környékén közel semmi sem, ami így európai szemmel normálisnak tűnhet, de a japánok szeretnek mindent visszaállítani, talán majd egyszer erre is sor kerül. Az épület pusztulását Oda Nobunaga hozta, 1573-ban, amikoris porig égette a kastéylvárossal együtt. A városi rész egy kisebb szegletét azonban visszaállították, ez belépő ellenében látogatható. A szamurájok, kereskedők, és mesteremberek otthonai, műhelyei korhűen lettek megcsinálva és berendezve, az ide látogathatók megtekinthetik hogyan éltek 5-600 évvel ezelőtt. A múzeum 700, a visszaállított rész 330 yenért látogatható, és egészen biztosan elviszi közel az egész napot, ha érdeklődik a kor iránt az ember.
A Daishizan Seidaiji Templom Katsuyamában található, ahol Japán legnagyobb beltéri Buddha szobra található, melyet a Nara-i Todaiji-ben találhatóról mintáztak, csak nagyobbra építették (ez 17m magas). Itt található továbbá a legmagasabb 5 emeletes pagoda is. Egyedi látványt nyújt a templom is, hatalmas épületével, főleg a pagoda tetejéről, ahova fel lehet menni. A sok ülő bódhiszattváról pedig még szót sem ejtettem, pedig ez az a látvány, ami tényleg elállítja a lélegzetet ha élőben látja az ember.
Az utolsó hely amit ebből a régióból szeretnék bemutatni egy alapjáraton ingyenes, ám mégse az helyszín. Ez pedig az Echizen kés falu. Maga a helyszín teljesen ingyenesen látogatható, múzeuma, boltjai és workshopjai a kés és egyéb vágóeszközök készítésére épül. Echizen Fukui régi neve, mely a történelem egyik legfontosabb kovács-régiója lett. A wokrshopok előzetes regisztrációt igényelnek, de teljes, 6 órás végigvezetés egy kés készítésén-től egy-egy rövidebb lépés kipróbálásáig, közel minden szerepel a listán. A 6 órás késkészítés tolmáccsal együtt 35.000 yenért, míg az 1-2 órás opció 13.000 yen tolmáccsal, ebbe egy múzeumi körtúra, és gépekkel végzett kovácsolás kipróbálása tartozik. Ha jól beszélünk japánul, kicsit több és olcsóbb opcióink vannak, egyéni kipróbálás esetén 3 féle kést készíthetünk, 20-6 és 5000 yenért. Foglalni ezen a linken tudtok: https://www.takefu-knifevillage.jp/experience
Ezzel el is érkeztünk a 2 részes Chubu régió bemutatásának végéhez. Ne feledjétek, hogy ezek mind-mind csak kedvcsinálók, nem teljes bemutatások. Ha van olyan hely, amiről szívesen olvasnátok részletesebben, hagyatok itt egy kommentet, és amint időm engedi, megírom azt is.