Japánnak 8 nagy tájegysége van, ezek Északról Dél felé: Hokkaido, Tohoku, Kanto, Chubu, Kinki/Kansai, Chugoku, Shikoku és Kyushu. Harmadikként a Chubu régióval foglalkozunk, melybe Niigata, Ishikawa, Toyama, Gifu, Nagano, Yamanashi, Shizuoka, Aichi és Fukui tartoznak. Chubu a magas hegyeiről, a Fuji hegyről, és a japán alpokról híres. Az első részben Niigata, Ishikawa, Toyama és Gifu prefektúrákat mutatom be nektek.
Kezdjük Niigata prefektúrával, aminek hosszú tengerpartja, hatalmas tüzijátékai és téli síelési lehetőségei a legfelkapottabbak, az egész éves onsen elérés mellett. Első megállónk egy kis sziget, Sadogashima (Sado szigete), mely 1601-1989-ig japán legjelentősebb arany és ezüst lelőhelye volt. A shógunátus közvetlen irányította, és az évente mintegy 400kg aranyat a kormány üzleteinek finanszírozására használták. Ma 2 útvonalat is bejárhatunk, az egyik egy Edo kori, kézzel vájt járat, míg a másig egy modernebb, 1899-ben, géppel kialakított járat. Mindkettőben viaszbábuk és kétnyelvü feliratok mutatják be a bányászat fejlődését. Kiérve egy kisebb múzeumban pedig a bányászathoz használt eszközöket is megnézhetjük, leglátványosabb pontja azonban egy több száz millió yent érő aranyrúd, melyet nem csak megérinteni, de felemelni is szabad. A szigetnek ezen felül több érdekes kis városkája van, illetve egy gyönyörű panorámájú öble.
Az Echigo Tsumari művész terület egy 2000 óta létező, 760 négyzetkilóméteres terület, melyre hazai és külföldi művészek helyeztek el installációkat. Minden évben nyáron tartanak egy nagy feszlivált, mikor a fixek mellett újabb, ideiglenes alkotásokat is megtekinthetünk. 2024-ben Július 13-Novemebr 10 volt. A fesztiválok között kisebb eseményeket is tartanak.
Továbbhaladva Ishikawa prefektúrára, az első hely Kanazawa, amely az Edo korszak második legbejojásosabb családjának, a Maeda családnak volt a központja. A második világháború során az egyik legkevesebb sérülést elszenvedő, második legnagyobb város volt, így a régi szórakoztató negyedek, várak és rezidenciák elég jó állapotban maradtak fent.
A Kenrokuen kert egyike japán 3 legszebb látványkertjének, sokak szerint pedig a legszebb mind közül. Korábban a Kanazawa kastély külső kertje volt, ma már külön is látogatható, és rengeteg különböző virágja és fája miatt minden évszakban más arcát mutatja. Cseresznye és szilvafái miatt tavasszal, lombhullatói miatt ősszel, és örökzöldjei miatt télen is közkedvelt uticél, kis csatornái pedig mindenfelé elvezetik a vizet, hogy szép egészséges maradjon minden növény.
Ninjadera, avagy Ninja templom sok fiatalabb érdeklődőt is vonz magához, titkos járataival és csapóajtajaival. Hivatalos nevén Myoryuji templomot az Edo korszakban a Maeda család éptíttette, eredetileg imádkozó helynek, ám miután támadások érték a Tokugawa shógunátust, rejtekhelyeket, csapajtókat és egyéb turpisságokat építettek bele/hozzá, hogy mind rejtekhelyként, mind erődként megállja a helyét. Minden folyosót, lépcsőt, csapóajtót megmutat a vezetett túra, ám csak japán nyelven érhető el, míg angol nyelvű brossúrák magyaráznak a japánul nem beszélőknek. Előzetes foglalás szükséges telefonon keresztül (+81 076-241-0888), itt angolul is jelezhetjük látogatási szándékunkat. 7 éves kor alatti gyerekek nem látogathatják.
3 Chaya district található itt, melyek lényegében a piros lámpás/szórakoztató negyedek. A keleti a legnagyobb, jelenleg 2 teaház is nyitva áll mindenki számára, illetve kisebb éttermek és szuvenír boltok is vannak. Nagamachi (hosszú város) egy egykor szamuráj családok által lakott terület, mely a régi fomályában lett megőrizve. Kisebb múzeumokban a szamurájok és a kereskedők életébe is bepillantást nyerhetünk, de csak az utcán sétálni is elég hangulatos. A kastélya az évek alatt többször leégett, de visszaépítették. Számomra picit meghökkentő módon, egészen mást stílust képvisel, mint a többi kastély. Végül az Oyama széntélyt is meg kell említsem, gyönyörű kis tavacskáival, hárfára és fuvolára hajazó elrendezésével, és rendhagyó, holland építész által tervezett bejárattal, Maeda Toshiie-nek lett szentelve, akiről egy szobrot is megtalálhatunk itt.
A Noto partvidékre nem tudom most mennyire jó ötlet ellátogatni, ugyanis 2024 újév napján hatalmas földrengés rázta meg Japánt, és ez a terület egyike volt a legrosszabban érintetteknek. Bár Április 6-tól minden tömegközlekedési jármű teljes vonalán közlekedik, a munkáshiány miatt lassú a helyreállás. Ennek ellenére vannak helyek, melyeket így is érdemes lehet megnézni.
Elsőként a Noto Kongo partszakaszt szeretném mindenki figyelmébe ajánlani, ami mintegy 14 kilóméter hosszan húzódik a vad óceán mellett. A legismertebb látnivaló a Ganmon sziklaformáció, mely az erodált középső része egy kapura hasonlít. Ehhez akinek kedve van, le tud mászni, sőt, még egy kis barlangba is be tud menni a kapu mellett, ahol elvileg Minamoto Yoshitsune rejtőzött el az őt üldöző Minamoto Yoritomo elől, aki később a Kamakura shógunátust alapította. A sziklák elég sok látogatót fogadnak évente, így parkoló, információs center és egy kis hajótúra is rendelkezésünkre áll, mely több formáció mellett is elhalad, mindegyikről japán nyelven mesél nekünk az idegenvezető. Nagyjából 3 kilóméterre északra találhatóak a Hatago sziklák. A sziklákat szentnek tartják és shimenawa-val össze is vannak kötve (shinto kötél), legfőkképpen mert nagyon hasonlítanak a Meoto sziklákra (házas sziklák), melyek Futami-n találhatóak. E miatt többen Futami sziklaként is hivatkoznak rájuk.
Másik partszakasza az Okunoto, ahol Mitsukejima (Talált-sziget) található. Amiért kifejezetten ajánlom, mert rendkívüli látvány, ahogy a tenger közepén 30 méter magasságra emelkedik ki, másrészt a kis sziklaút miatt, amin végigsétálhatunk, hogy közelebbi pillantásokat vethessünk rá. A kis harang pedig szerencsét hoz a szerelmeseknek, ha együtt húzzák meg. Három kilóméterre tőle van egy másik híres hely, a Koiji strand. A hely neve a szerelem útja, ám ezzel ellentétben egy elég szomorú történet kapcsolódik hozzá. A férfit egy vetélytársa vízbefolytotta, ezt meghallva a nő vízbe vetette magát, és ő is megfulladt. 
Toyama prefektúra a tenger és a Japán alpok között fekszik. A Tateyama Kurobe Alpine út több részből áll, viszont ha nyáron megyünk látogatni, a Murodo-nál található hófolyosót ajánlom mindenki figyelmébe, mely 2025-ben Április 15- Június 25ig áll nyitva a gyalogosoknak. A falak a nyitás napján nagyjából 16 méter magasak voltak. Természetesen mindig remek lehetőséget nyújt a hegymászásra, vagy túrázásra, és nem csak gyalog, de buszokkal is megközelíthetőek a helyek. 
A Kurobe gát japán legmagasabb gátja, a maga 186 méterével. Több nehézség is volt az építése 7 évében, közel 170 ember vesztette életét, de azóta is a Kansai régió vízerőművét segíti, és látja el ezáltal a környéket árammal. Nagy látványosságnak számít az Alpine út során is, főleg Június és Október között, amikor naponta kinyitják. Bár fel lehet menni a gátra 3 különböző módon is, ne zavarjon meg minket, hogy a Kurobe Gorge Railway nem fog minket közel vinni a gáthoz (jelenleg javítás alatt, nem visz a Nekomata állomásnál tovább, 2026-ig!)
Keletről elektromos busszal, nyugatról kábelautókkal közelíthetjük meg a gátat, a keleti rész felől pedig hosszú lépcsősorok vezetnek a kilátó részre. Legkorábban 2026-ban tervezik megnyitni a Kurobe Unazaki Canyon Route-ot, mely összekötné a Kurobe Gorge Railway-t és a gátat, mint egy túrajegy keretében. Ide tartozik még a Kurobe szurdok is, ahol a Kurobe Gorge Railway szállítja a látogatókat késő áprilistól novemberig, 8 és 3 óra között. A legjobb kilátáshoz jobb oldalra üljünk.
Takaokában van a harmadik Nagy Buddha szobor Japánban. Közel 30 év után, 1933-ban fejezték be. Az eredeti, fa változata többször leégett, a helyi bronzot és kézművesek tudását felhasználva alkották újra, jelenleg 15,85 méter magas és 65 tonna. Az alapba be lehet menni, ahol az utolsó tűzvészt túlélő fa feje látható. A Yamachousuji a régi fő út, mely Kyotoval kötötte össze a régiót. Az út mentén álltak a legfelkapottabb, legsikeresebb kézművesek üzletei, ám az 1900-as évek elején a legtöbb fa ház leégett, így téglafalakkal épültek újra, tetejükön sachihoko szimbólumokkal (oroszlán-delfin hibrid, mely véd a tüzektől). E miatt ma már sajnos nem annyira a hagyományos vonalat képviselik a házak, de a Sugano rezidenciát így is érdemes meglátogatni, mely nyitva áll a látogatók részére, korabeli állapotára visszaállítva nézhetjük meg minden szobáját. Nagyjából 5 perc sétányira áll Kanayamachi kerület, mely szándékosan a folyó másik oldalára épült, ugyanis itt voltak találhatóak a műhelyek, és nem akarták, hogy a tűz innen véletlenül is átterjedhessen a lakóházakra. Bár a műhelyek nagy része fa, és autentikus, egyik sem nyitott a nagyközönség számára, továbbá járművel sem lehet behajtani a körzetbe.
Gifu prefektúrába érkeztünk. Shirakawa-go és Gokayama igazából Gifu-hoz tartozik, de kis részük átlóg Toyama prefektúrába. Ogimachi városában és annak környékén rengeteg farmházból lett fogadó üzemel, melyekben ajánlott eltölteni legalább 1 éjjszakát. Ezek a kis fogadók 1-1 család álltal vannak üzemeltetve, és remek lehetőség hogy bepillantsunk a mindennapjaikba. Az itt megszállóknak szerény, kiegészítők nélküli szállásra kell számítaniuk, továbbá a wc és a fürdő közös. Bár nehéz foglalni, leginkább a helyi turisztikai szövetségeken keresztül tehető meg, fejenként 8-20.000 yen 1 éjszaka, reggelivel és vacsorával, melyek helyi fogásokat tartalmaznak. Azoknak ajánlom, akik a hagyományos farméletet szeretnék megtapasztalni japánban, és nincsenek nagy elvárásaik egy szállással kapcsolatban. Ezen a linket tudtok nézelődni, ha foglalnátok: https://shirakawa-go.gr.jp/en/stay/
Takayama old town-ja (régi városrész) gyönyörűen megőrzött terület a feudális időszakból, amikor gazdag kereskedővárosnak számított akkoriban. Különösen a déli rész maradt meg szépen, ahol házak, boltok és saké főzdék maradtak fent, melyek közül sok megnyitja ajtóit a kíváncsi szemeknek, bemutatva az életkörülményeket. A boltok általában 9-17ig vannak nyitva, ám a legjobb lehetőség talán a riksa, 30 perc 2 főre 7000 yen. Rövidebb és hosszabb időszak is foglalható, de "sofőrünk" közben szívesen mesél a környékről és a történelemről is. A Hida falu egy múzeumfalu, ahol minden meglátogatható, kipróbálható. Ami miatt nekem felkerült ide a listámra, az a workshop, mely során 800-3000 yen összegért kézműveskedhetünk, és készíthetünk kulcstartókat, helyi kedvelt babát (sarubobo), kerámia csészéket, vagy akár üveg szélcsengőket, melyeket haza is vihetünk, és még előregisztrációra sincs szükség.
Ha kicsit mozognánk is a sétán kívül, Furukawában a Kamioka Railway Cycling-on megtehetjük. Rail-MTB Gattan Go a pontos neve, és lehetőséget nyújt, hogy elektromosan segített bicikliken az elhagyatott Kamioka vasúton tekerhessünk. Hegyeken, hidakon és alagutakban is áthaladunk, ami gyönyörű rálátást biztosít a környékre. 2 útvonalon mehjetünk, az első a városi, második a kanyon út. Mindkét út nagyjából 3 kilóméter 1 irányba, és 40-60 percet vesz igénybe oda-vissza. Mivel könnyű az útvonal és elektromosan támogatottak a biciklik, lényegesen könnyebb haladni velük, mint egy normálissal. 1 lécen 2 bicikli található, de van olyan opció, amikor plusz ember tud csatlakozni, tekerés nélkül. Egyéni utakra csak a városi körön van lehetőség.
Következő bejegyzésemben Nagano prefektúrából indulunk.